A szeretet virágot terem!

Nagyanyáink még ösztönösen alkalmazták ezt az ősi elvet, s kertjüket, veteményesüket abban a hitben művelték, hogy az egyetemes szeretet minden élőlényre – mondjuk a paradicsomra és a virágokra is – pozitív hatással van.

A nagymamám mindig azt mondta: „amikor kimégy a kertbe, súgd meg a paprikának és a zöldborsónak, hogy mennyire szereted, és meséld el nekik, milyen nagy boldogságot okoz, ha nagyra nőnek és bő termést hoznak!” Az öregekre jellemző bogarasságnak tudtam be az egészet – legalábbis addig, amíg nem kezdtem el magam is kertészkedni.

Ma már tudom, miről beszélt a bölcs öregasszony. Arról az energiáról, amely minden élőlényt egyformán átjár, amely segít a problémák legyőzésében, és amelyből erőt meríthetünk… Ha hiszünk benne és alkalmazzuk ennek a „megszemélyesítéses energiaátadásnak” az ősi elvét, olyan hétköznapi, mégis felemelő csodák részesei leszünk, mint nagymamámnak a veteményeskertjében.

Próbáljuk ki a technikát mondjuk egyik kedvenc szobanövényünknél! A feladat egyszerű: Ha szeretjük a virágunkat, dédelgetjük, becézzük, meg fogja hálálni törődésünket. A kételkedőknek javasolt lehet „kontrollcsoport” felállítása: imádott virágunk mellé helyezzünk egy másikat, amelyet nem részesítünk megkülönböztetett figyelemben. A különbség igen látványos lesz: azonos mennyiségű víz és ápolás mellett utóbbi valószínűleg kisebb marad, vagy szélsőséges esetben akár el is száradhat (persze ezt lehetőleg ne várjuk meg!) Különösen hasznos lehet ez a kitüntető szeretet beteg növényeknél. Teljesen szétfagyott, levelét vesztett pálmafélém, amelynek a csőtörés és a nyitott ablak okán jelentkező 3 fokos hőmérséklettel kellett megküzdenie, néhány hónap múlva dúsabb, élettelibb volt, mint valaha. S mindehhez csupán alig csak egy kicsivel több figyelemre volt szüksége!