Ji Csing

A Ji Csing története

Az i.e. 3000-re datált jóskönyv az ókori Kína 5 nagy szent könyvének egyike. Ez az egyetlen olyan könyv, amely túlélte a kínai civilizáció minden korszakát (több könyvégetést is). Felépítése, tartalma módosult, sokat bővült az idők folyamán. Eleinte csak jósjeleket tartalmazott. Ezekhez elsőként a Csou-dinasztia uralkodói írtak magyarázatokat. A későbbiek során tovább bővítették a Változások könyvét képekkel is, melyek a hexagramok jelentéstartalmát egészítették ki. Ezek egy részét Konfuciusz és tanítványai jegyezték le.

A Ji Csing jósjelei

Kezdetleges állapotában a jóslat csak „igen” és „nem” válaszokból állt. Az „igen” jele egy teljes vonás, a „nemé” pedig egy középen megszakított vonás volt. Ez az alapja az úgynevezett 8 kuának, vagy – más néven – a trigramoknak, amelyek a teljes és a törött vonalak nyolcféle csoportosításából képződnek. Ezeket az alapjeleket Fu-Hszinak, a mitikus égi császárnak tulajdonítják, aki egy sárkánylovon ülve jegyezte le őket a Sárga-folyónál.

A 8 jel az ég és a föld jelenségeit, az itt zajló folyamatokat szimbolizálja. Így ezek folyamatosan változnak, állandó átalakulásban vannak – éppúgy, ahogyan a világ jelenségei is. A trigramok tehát nem maguknak a dolgoknak a leképeződései, hanem inkább azok mozgásirányát ábrázolják.

Később, ebből a 8 alapjelből hozták létre az úgynevezett 64 hexagramot – méghozzá úgy, hogy az eredetileg használt 3 vonalat 6-ra egészítették ki. A 64 jel mindegyike 6, számértékétől függően változó vagy stabil vonalból épül fel. Amikor egy jel változik, a hexagrammal szimbolizált állapot is megváltozhat, egy másik hexagrammá alakulhat, noha ez nem feltétlenül következik be.

A Ji Csing egyik jele sem jobb a másiknál, ahogyan a világban zajló folyamatok sem, hiszen egyszerre vannak jelen a világban, ugyanazon teljesség különböző aspektusaiként. A Ji Csing elsődleges feladata a természeti törvények felismerésén keresztül rávezetni olvasóját a világegyetem működésére, illetve a tao szerinti életre, gondolkodásmódra. A Változások könyve egy olyan rendszert tár elé, amely szimbólumok segítségével magyarázza meg, milyen folyamatok zajlanak a világban és az emberben. A szimbólum megragadásának, a jóslat kifejtésének eszközeként egyébként eredetileg a cickafarkkóró szárából készült pálcikákat használtak.

A Ji Csing Európában

Európában a 19. századtól kezdve különböző kiadásai láttak napvilágot a könyvnek. Ezek közül Richard Wilhelm 1924-es német nyelvű fordítása a legelismertebb. Magyar nyelvre többek között Pressing Lajos és Karátson Gábor ültette át.

Carl Gustav Jung az archetípusok csodálatos gyűjteményének tartotta a könyvet. Az ő tanácsára készítette el az angol fordítást egyik tanítványa, Cary F. Baynes. Az 1951-ben kiadott műhöz Jung nagyszabású bevezetőt írt, amiben az általa megalkotott szinkronicitás elvéről bocsátkozik fejtegetésbe a Ji Csing kapcsán.